születünk és
létezünk, de egyszer meghalunk s elmegyünk.
De ezalatt mindig
egyedül vagyunk
Egyedül vagyunk
nincsenek már szavak, megmarad pár érzés,
De nincsen már
harag.
Elfeledtük már a
szót, ami megvigasztalt régen
Túl késő, hisz ott
van már ő neked a túl végen
Észre sem veszel,
eljátszadozol vele
Neked a név az ő
neve.
Ami tőlem elvársz nem
tudom megadni
S egyszer sorsunk
ugyanúgy buktat el majd minket
Meglátod, hogy
megbántam és helyetted is mindent.
Mert én vagyok a
gyáva, de te mensz el melegedni
Tudom hogy sokszor
megbántottalak,
S nem bízol már
bennem
S fáj már léteznem,
tudnom s néznem
Másra bízod magad, ki
kihasználja jó kapcsolatotokat.
Mit ér nekem két
puszi, ha ő kapja a nyelvest
Számítok én neked
valamelyest?
Nem bírok már tovább
barátodnak lenni
És tudom, hogy ez
mindvégig fog majd nekem fájni.
Tovább »
Szeretünk, bárkit: barátainkat,
hozzátartozóinkat, családtagjainkat, de mégis egyszer megbántjuk
őket. Lehet, hogy szándékosan vagy csak egy véletlen szófordulat,
vagy egy nem megfontolt tett az, amivel megbántjuk őket, de
megbántjuk és már nem lehet visszafordítani. Mi megbántottuk
barátainkat, de minket meg, (mármint aki érző ember) a bensőkben
bánt emiatt egy dolog, a lelkiismeretünk. Bár ilyenkor
legszívesebben bocsánatot kérnénk, mégse merünk a szemébe nézni és
kimondani, ez pedig a büszkeségünk miatt van. Néha gyűlöletből
bántjuk meg barátainkat s ők a büszkeség miatt nem mutatják, hogy
fáj nekik vagy tudnának róla és gyűlöletből meg mi nem figyelünk
oda, hogy nekik mennyire fáj. És ekkor minél jobban azon vagyunk,
hogy a lehető legfigyelemfelkeltőbb módon tudassuk velük utálatunk
vagy fájdalmunk, amit okozott, ilyenkor az ember bármire képes,
hogy elérje célját nyilvános helyekre üzeneteket írunk, körlevelet
küldünk szét, remélve hogy egyszer észreveszi és mielőbb kimutatja,
hogy megbánta bűneit vagy észrevesszük, hogy a minél nagyobb
megbántási szándékunk sikeres volt. De itt most két dolgot
próbáltam meg vázolni, amikor mi vagyunk megbántva és amikor mi
bántuk meg valakit. Talán elgondolkodhatna mindenki rajta, hogy
vajon mi is a megbántás lényege. Ez egyszerű, de mégis bonyolult.
Az egyszerű válasz az, hogy mert minket is megbántottak és bosszút
akarunk állni. A bonyolultat pedig nem
lehet ilyen könnyen magyarázni, ezt még a legnagyobb filozófusok se
tudják egy mondatban leírni. Minden barátságban, szerelemben,
családi állapotban vannak hullámvölgyek és ezek leküzdése után
mindig jobb a kapcsolat az emberek között, mint előtte volt. Néha
nem is árt egy kis veszekedés, de nem is ajánlott nagyon messzire
elmenni benne, ha nem szükséges. De szükséges a kis veszekedés, mi
nem tudtuk észrevenni, hogy kapcsolatunk épp elindult a hullámvölgy
lejtőjén. Ez a lejtő lehet folyamatos, ami a lassú elhidegülést
jellemzi, de lehet is hirtelen, meredek, mikor csak egy rossz szó
vagy egy tett örökre nyomot hagy egy barátságban. De egyvalami az
egy, a kiút a hullámvölgyből, ez mindig egyenletes nem túl meredek,
de nem is tudunk egy lifttel hirtelen kimagaslani belőle. Ám, ha mi
magunk együtt megtesszük ezt az utat, magasabbra kerülhetünk a
célban, mint a lefelé út előtt álltunk. Ez az írás talán szól
valakinek, talán ő épp most olvassa és talán már rájött, hogy a sok
könyv amit olvastam hatott is rám, nemcsak egy újabb könyvet
tudhatok magam mögött. Mert, ha egy könyv nem hat az ember lelkére,
annak az embernek nem éri meg olvasni. Mélyen megbánunk mindent,
amit teszünk, de büszkeségünk sokszor erősebb a lelkünknél és nem
kérünk elég hamar bocsánatot egymástól. Talán most megérte elkésni
ukránról emiatt, talán nem. Ezt én nem tudhatom… Csak
ti…
Tovább »
